Büntetted már azzal a párod, hogy nem nyúlhat hozzád?
Szokás-e, lehet-e, érdemes-e a szexszel büntetni? Egyáltalán nem csupán mítosz, hogy tudatos manipulációról van szó, amikor egy vita után a másikat egyszerűen nem kívánjuk? Egy ellentmondásos téma, nagyító alatt.
Valaha adta magát, hogy a nő tesz szívességet...
"A szexualitásod a legerősebb fegyver a kezedben, bolond vagy, ha nem használod a céljaid elérésére. Persze nem a munkahelyen, egy vizsgán vagy gyorshajtáskor a rendőrnél, hanem otthon, a pároddal. A legtöbb férfi egyszerű, mint a faék, és ha egy éjszakára a kanapéra költözteted magad mellől, szűkölve lesi majd minden kívánságodat másnap, ha ügyes vagy..." - Olvasom egy népszerű amerikai magazinban a minap.
A cikk alatt nők tucatjai beszélnek arról, hogyan fenyíthető be a kedvesük szexmegvonással. Van, aki hetekig bírja, más már egyetlen hűvös éjszaka után térden csúszva eseng bocsánatért. Egy dolog közös az élménybeszámolókban: ha ezek a nők akarnak valamit, elsőként a szexhez - vagy épp annak hiányához - nyúlnak.
Az elképzelés, hogy a szex a manipuláció hatékony eszköze lehet egy elkötelezett párkapcsolaton belül, alighanem abból a régi mítoszból fakad, hogy a szex a férfi számára öröm, a nő inkább kötelességet teljesít. "Beadja a derekát", "odaadja magát", mondjuk, mintha a nő szívességet tenne azzal, hogy magához engedi a férfit. Holott ideális esetben erről szó sincs.
Persze érthető, hogy máig ez a forgatókönyv él sokakban. Hiszen hosszú évszázadokon át valóban mellékes, rosszabb esetben kimondottan bűnös dolog volt a nő élvezete. Elvégre arra az utódlás szempontjából - a férfi ejakulációjával ellentétben - semmi szükség nincs, orgazmus nélkül is teherbe lehet esni.
Mi van, ha nem is létezik szexszel büntetés?
Pedig egy egyenlőségre törekvő, kölcsönösségen alapuló párkapcsolat lényege éppen az, hogy mindketten kívánják a másikat és élvezik a közösen megélt intimitást. Ráadásul nyíltan képesek beszélni a témába vágó problémákról... csak úgy, mint minden másról, ami kettejük között történik. Ha konfliktus van, sok értelme nincs lavinaként görgetni magunk előtt.
Minél hamarabb érdemes megtalálni az alkalmas pillanatot a beszélgetésre, aztán pedig - ha kisimultak a ráncok az arcokon - jöhet az ágytorna is. Éljen a szenvedélyes, forró, békülős szex! Ezzel szemben amikor már manipulálni, zsarolni kell, mert más eszköz nincs a kezedben, alighanem elment az a vonat, hogy értelme volna a beszélgetésnek.
De tényleg manipuláció, ha nem szexelsz mérgesen?
Nem kell hozzá szexuálpszichológusnak lenni, hogy tudjuk: van, amikor olyan dolgok történnek a kapcsolatban, ami után a kapcsolódás nem, vagy nem azonnal megy. Konkrétan, ha a párod a hetvenedik kérés, könyörgés után sem mosogatott el és kupit hagyott maga után a fürdőszobában, nem büntetésből nem fogsz vele szexelni.
- Hanem egyrészt azért, mert helyette is dolgoztál, tehát hulla fáradt vagy.
- Másrészt pedig iszonyúan csalódott is, amiért empátia és felnőtt felelősségvállalás helyett újra fittyet hányt az igényeidre.
Miután semmibe vett, jó eséllyel nem fogsz vágyni a közelségére: a szexualitás ugyanis fejben kezdődik, az ágy és az agy kéz a kézben járnak egymással. Ha nem érzed úgy, hogy közel áll hozzád, jó eséllyel nem fogod vágyni a testi közelséget sem.
Akármennyire is okosak próbálnak lenni tehát a magazinok, kicsi az esélye annak, hogy nők - vagy akár férfiak - tömegével büntetnének szexmegvonással. Egyszerűen csak vannak olyan helyzetek, amikor a történtek után nem megy azonnal a nyitás, és egyféleképpen kívánod csak a másikat: a hátad közepére. Ilyenkor alapvetően két út áll előttetek. Vagy le tudtok ülni megbeszélni a problémákat, és magasabb szinten folytatjátok a kapcsolatot, vagy ideje elengedni a másikat... Ágytól, agytól és asztaltól egyaránt.
Forrás: she.hu